Mikor lesz pénzem?

Kedves Olvasó, ha most jársz itt először, kezdd alulról, az első cikkel!

Mikor lesz pénzem?

Van pénzed. Nyisd csak ki a pénztárcádat, nyúlj a zsebedbe, ott van benne. Hogy az kevés? Mihez? Mit csinálnál, ha a mostani összeg milliószorosa volna benne? Erre persze elkezdenéd sorolni: vennék egy házat, kocsit, adnék ennek-annak, utaznék, satöbbi. Rendben. Tegyük föl, megvetted, adtál, utaztál. És? Erre elfogyott, mondjuk, a fele. A többivel mi lesz? Azt a bankba teszem, befektetem, vállalkozást kezdek, vagy valami mást. És akkor? Erre megintcsak azt felelnéd: hogyhogy és akkor? Már megint ez a kicsinyes kötözködés? Pedig hidd el, akár kötözködés, akár nem, éppen ebben van a lényeg. Amíg nem tisztáztad magadban, hogy miért van szükséged sokkal több pénzre, addig hiába is sikerül szert tenni rá, nem fogsz tudni vele mit kezdeni, és a pénz szép lassacskán – vagy gyorsacskán – el fog fogyni. Addig úgy fogsz működni, mint azok a szerencsétlenek, akik a játékgépeken veszítik el a havi fizetésüket, az útiköltségüket, miegyebet. Annál „sátánibb” szerkezetet még soha ki nem találtak: ha nyersz rajta, még nagyobb kedved támad játszani, hogy aztán a sokszorosát veszítsd el. Ráadásul a lakosság legszegényebb rétegét teszi teljesen tönkre; persze gazdagok is játszanak időnként rajta, de azokat nem küldi padlóra a kidobott pénz, a nincstelenekkel ellentétben.

Ugye téged is megkerestek már különféle hálózatos (multi-level-marketing) üzleti ajánlatokkal? Mivel is kezdték? Azzal, hogy mit akarsz elérni, mik a céljaid. Nem túlzok, barátaim, statisztikák tömkelege bizonyítja, hogy az emberek túlnyomó többségének semmi más célja nincs, mint kihúzni valahogy holnapig, fizetésig, a törlesztés lejártáig, stb. Ennek érdekében munkát vállalnak, mert különben nem tudnák finanszírozni aktuális kiadásaikat. És már hömpölyöghetnek is a tömegben, a HÉV-től a metróig… Neked is ez az utad, ha csak kicsivel akarsz többet, mint amennyi most van. Mondjuk, kétszer, vagy háromszor akkora fizetést, vagy a munkanélküli segély és az alkalmi munkák helyett fix munkahelyet. Ezek mind ugyanabba a kategóriába tartoznak, és a megoldásuk pofonegyszerű: a munkát ott kell keresni, ahol van, és utána kell menni, mert házhoz nem jön. Tehát egy alföldi kisvárosban valószínű, hogy mondjuk ötvenévesen nem találsz munkát; ha viszont tényleg dolgozni akarsz, feljössz a fővárosba, vagy elmész külföldre, ott van dögivel. Persze, ahhoz döntést kell hozni… Igen, kell. Ha nincs döntés és nincs elhatározás, nincsen munka sem, meg fizetés sem. Ha kifogásokat sorolsz saját magadnak – drága az utazás, nem tudok nyelveket, stb. – akkor nem is lesz semmiféle eredmény. Az utazást meg lehet oldani olcsóbban – telekocsi, kedvezményes jegy, stb. – és nyelvet is lehet tanulni, csak akarni kell. Egy ismerősöm tavaly ment ki Angliába dolgozni, és két hónapja volt rá, hogy alapfoknál kicsit jobban beszéljen úgy, hogy eredetileg csak pár szót tudott. A napi nyolc óra tanulás érdekes módon hatott.

Én magam sohasem voltam különösebben oda az amerikai életstílusért, egyet azonban mindenképpen el kell ismernem: abban az országban azért működnek a dolgok, mert 1. az emberek nem ismerik egymást, ennek következtében nem is foglalkoznak azzal, vajon mit fog róluk gondolni a másik, ha ezt meg azt csinálják, 2. nem keresnek kifogásokat, hanem „just do it!”, tedd, és kész.

Gondolj bele, hányszor gondolkodtál már azon, milyen jó volna tenni valamit, de mégsem cselekedtél, mert körbebástyáztad magad mindenféle ellenérvekkel! És ha ez a körbebástyázás nem sikerül, hogy meg lettél volna ijedve, hogy most aztán nincs mese, rajta!

Tehát: először is el kell döntened, mit akarsz. Ha csak kicsivel kell több pénz, tégy úgy ahogy fent leírtam. Ha gondod van, írd meg, válaszolok.

Ha pedig arra jutsz, hogy sokkal több kell, tehát ki akarsz szakadni a munkavállalók gépvilágából, akkor folytatnod kell a felkészülést, aminek a következő lépése az, hogy azonosítanod kell magad a koroddal. Nem, nem az életkorodról beszélek, hanem arról a korról, amelyben élünk. Ha a naptárra nézel, a huszonegyedik századot látod. Ha a fejekbe, a legsötétebb középkort. Nem viccelek! Mi van a tizenharmadikával? A fekete macskával? Van egy jóbarátom, a legmenőbb hájtekmérnök, akit csak el lehet képzelni, multicég csúcsvezetője, a racionális gondolkodás mintaképe. Tudjátok mi van elöl a könyvespolcán? A Harry Potter, meg az Édesvíz kiadó lélekvándorlásról szóló kiadványai. Amikor nála megpillantottam a Harry Pottert, akkor hasított belém a felismerés: igen, ennek a silányan megírt, nem túl tartalmas könyvsorozatnak ez a titka, ebben áll a hatalmas siker: mai köntösbe öltöztetve visszahozza kicsit, visszaadja neked az olyannyira áhított középkort!

Bizony, a mai kor embere a technika frontján űrrakéta-sebességgel száguld előre, de a szellemi és lelkivilága ezt nem tudja követni. Nálunk, ebben a kis Kelet-Középeurópában ez fokozottan igaz. Egy bájos kis intermezzo a múltból: anno, az egyesek által rendszer-, másoktól elitváltásnak nevezett politikai aktus után nem sokkal a parlamentben egy idős kisgazda képviselő azzal kezdte egy német tartományi küldöttséggel a tárgyalást, hogy büszén újságolta: sikerült végre kiharcolni, hogy az országgyűlésben ismét bevezessék a régi megszólításokat, s ők már meg is csinálták a listát, hogy kinek jár a „tekintetes”, a „méltóságos”, illetve a „kegyelmes” titulus. A tolmács erre megkérdezte: „Képviselő úr komolyan gondolja, hogy én ezt lefordítsam?” Válasz: „Természetesen, a legkomolyabban”. Nos, mi mást tehetett a fordító, hosszas történelmi ismertetésbe kezdett, majd amikor elérkezett odáig, hogy ezt most akarják újra bevezetni, a német küldöttség vezetője hirtelen felállt, megköszönte a fogadtatást és sietve távozott a többiekkel együtt. Ez az eset 1991-ben történt. A helyzet azóta csak romlott.

Teendőid tehát a következők:

1. Tisztázd magadban, hogy ha sokkal több pénzed lesz, boldogabb leszel-e? Föl tudod-e azt használni értelmesen, a lakás-ház-kocsi-utazás-megtakarítás dimenzióin túlmutató módon?
2. Ha az előző kérdésre igennel válaszoltál, illeszkedj bele a korodba. Ez nagyon nehéz, mégpedig azért, mert rengeteget kell tanulnod. Például, ha nem tudsz jól angolul, tanulj meg sürgősen, hiszen anélkül semmire sem mész.
3. Ha tudsz angolul – más világnyelv sem árt, de az angol elengedhetetlen, mert mindenki azon értekezik –, akkor ne olvass többé magyar sajtót, mert az kizárólag a különböző „arcok” kicsinyes cirkuszairól, meg a népek hülyítéséről szól. Vannak igen korrekten tájékoztató angol nyelvű sajtóorgánumok, azokat érdemes figyelemmel kísérni.

Ha idáig eljutottál, megtetted a második lépést. De van még rengeteg… Tarts ki, és sikerülni fog!

Személyes élményeidet, problémáidat név nélkül is megírhatod a legyboldog@lajt.hu –ra. Ha megteszed, másoknak segítesz okulni a történtekből.

A következő bejegyzés 15-ödikén, kedden fog megjelenni a blogon. Estefelé már olvasható lesz.