Ki vagyok én?

Kedves Olvasó, ha most jársz itt először, kezdd alulról, az első cikkel!


Ki vagyok én?

„Vagyok az Egy s vagyok a Kettő
Vagyok a fa s a tűz-elem
Vagyok az íj s vagyok a vessző
Vagyok a jel s az értelem
Vagyok az öl s vagyok az ágyék
Vagyok a hüvely és a kés
Vagyok a test s vagyok az árnyék
Vagyok az áldozat s döfés
Vagyok a látás és a látó
Vagyok a dús és semmiség
Vagyok az oltár és imádó
Vagyok a kezdet és a vég.”

Stefan George (ford.: Áprily Lajos)

Nem tudom, más hogyan van ezzel, de én már zsenge gyermekkoromban is többször elgondolkodtam azon, vajon én miért én vagyok, és nem valaki más? Valami olyasmi motoszkálhatott akkor a fejemben, hogy mi lenne, ha egy másik ember „fejéből néznék ki”; akkoriban történt ez, amikor – mint mindenki – kezdtem különbséget tenni a saját személyem és a külvilág között. Aztán a későbbiekben ez a különbségtétel természetessé vált, s én nem foglalkoztam többé azzal, ki vagyok, miért vagyok, meg úgy egyáltalán. Legalábbis egy darabig…
Képzeld most el azt, hogy találkozol egy ismeretlennel, aki megkérdezi tőled: te ki vagy? Erre azonnal mondod a nevedet: XY. Ő pedig azt mondja: nem a nevedre vagyok kíváncsi, hanem arra, ki vagy. Mit válaszolnál? Elkezdenéd sorolni a foglalkozásodat, a tulajdonságaidat, a családi helyzetedet, satöbbi. És megintcsak jönne a tromf: nem ez érdekel, hanem az, hogy ki vagy te! Ezen a ponton valószínűleg elküldenéd melegebb éghajlatra, mit kötözködik veled ez a kekec figura, vagy egyszerűen csak faképnél hagynád, vérmérsékletedtől függően.
Ez persze korántsem véletlen: aki erre a kérdésre kapásból, kijelentő tőmondatban válaszolni tud, annak fölösleges ezt a blogot olvasnia. Rögtön megnyugtatlak benneteket, hogy ilyenek nagyon-nagyon kevesen vannak ezen a világon; ti pedig elindultatok afelé, hogy közéjük tartozhassatok, hiszen épp most teszitek az első lépéseket…
Nézzetek csak körül egy kicsit a világban, hány meg hány üzleti vállalkozás, médium, vallás és egyebek foglalkoznak azzal – jelentős haszon reményében, és többnyire igen nagy sikerrel – hogy úgynevezett „identitástudatot” adjanak az embereknek, akik szomjazzák az önazonosságuk meghatározását, de maguktól nem képesek erre. Elég csak a közösségi szájtokat végigböngészni, rengeteg információt találunk rajtuk arra nézvést, hogy az illető mondjuk kutyabarát, valamely futballklub vagy együttes rajongója, satöbbi. Ezek mind-mind azért szerepelnek ott, hogy gazdájuk valahogyan meg tudja határozni önmagát. Ezért van oly nagy sikerük a közösségszervezési kezdeményezéseknek; az emberek szeretnek tartozni valahová, mert minden egyes szál segít nekik azonosítani saját magukat. Az egyetlen probléma viszont az, hogy az ilyen külső szálakba kapaszkodás egyre távolabb viszi őket saját, igazi személyiségüktől, amelynek a megtalálása pedig valódi feladatuk lenne.
A leggyakoribb hiba, hogy sikertelenségük, kudarcaik miatt menekülni kezdenek az őket körülvevő világtól, és mindenféle pótmegoldásokhoz fordulnak – pl. vallások, köztük mostanában különösen népszerűek az egzotikus keleti tanok –, s rajtuk keresztül, azok segítségével igyekeznek definiálni saját lényegüket; ezzel persze csak távolodnak attól, s egy idő után ez a távolság áthidalhatatlanná válik.
Csak te vagy képes pontosan azonosítani önmagad, más ezt nem teheti meg helyetted, mert önnön lényegedet csak magad ismerheted! Igen, ismerheted, de még nem ismered; a képesség van meg benned arra, hogy megismerd. Én itt, ezen az oldalon annyit segíthetek neked, hogy megírok egy-két szempontot ahhoz, miket kell alaposan átgondolnod ahhoz, hogy ez a megismerés sikerüljön. Bizonyos mértékben ezek a szempontok transzcendens jegyekkel is bírnak, emiatt szóhasználatomban megpróbálom lehetőség szerint kerülni a vallási terminusokat, hiszen – amint az a legelején olvasható – e blognak semmiféle valláshoz, ideológiához, illetve intézményes világnézethez semmi köze nincsen.
Az első ilyen szempont: sose feledkezz meg arról, hogy minden egyes emberi személy egyszeri és megismételhetetlen, külön történelem a történelemben. Te is az vagy; nem volt még senki olyan, mint te, és nem is lesz többé sohasem. A gyermekeid bizonyos tulajdonságaikat tekintve természetesen hasonlítanak rád, de ők már külön történelmet írnak. Se szeri, se száma az olyan próbálkozásoknak, amikor az embereket különböző, meglehetősen generális kategóriákba akarják besorolni, mindenféle szempontok alapján. Talán egyészségügyi téren van is ennek létjogosultsága, máshol nem annyira.
Ott van például az oly nagy népszerűségnek örvendő – és bombaüzletként funkcionáló – horoszkóp, ami születési adataink szerint csoportosít. Ugye, ti is láttatok már olyat, amikor valaki véletlenül pont úgy viselkedett, ahogyan a horoszkópja jellemzi őt, s a mellette lévők közül valaki odaszólt: igazi skorpió! (iker, mérleg, stb)?
Nekem személy szerint az a kedvencem – már megint a társkereső hirdetéseknél tartunk –, ahol olyanokat olvasok, mint: „igazi férfit keresek, aki mellett igazi nő lehetek!” Hogy is mondjam, mintha kissé általánosra sikerült volna az önmeghatározás…
Tehát – és itt a második szempont – akkor fogok tudni értelmes választ adni a „ki vagyok én?” kérdésre, ha addig szűkítem a kategóriát, amíg egyszerűen nem marad benne más rajtam kívül; ezen a ponton ismerem fel saját magamat, azt az egyedi lényt, aki vagyok. Ez nem könnyű, és csak fokról-fokra lehet megcsinálni.

Gyakorlat: (írd fel a teendőid közé) minden egyes napon keress egy újabb – szűkebb – kategóriát, amibe besorolhatod magad. Tehát ma egy általánosabbat, holnap ennek egy alkategóriáját, és így tovább. Fontos, hogy az alkategória mindenestül beletartozzék az általánosabba, mert különben félrecsúszik az egész. (Példa: 1.nap: ember vagyok 2. nap: férfi/nő vagyok 3. nap: nőtlen/hajadon vagyok, stb. Persze ez csak példa, valójában attól a ponttól kell elindulnod, amiben még biztos vagy.)

Kérdéseitekre továbbra is szívesen válaszolok a legyboldog@lajt.hu –n.

A következő bejegyzés 10-edikén, csütörtökön fog megjelenni a blogon, „Szembesítés” címmel. Estefelé már olvasható lesz.