Gazdagok és pénzemberek

Kedves Olvasó, ha most jársz itt először, kezdd alulról, az első cikkel!



Gazdagok és pénzemberek

Valamikor úgy tizenegynéhány esztendővel ezelőtt olvastam egy amerikai szerzőtől egy könyvet, amelyben arról értekezett, hogyan és milyen módszerekkel lehet könnyen, gyorsan meggazdagodni…amerikai módra. Az írót itt reklámjogi okokból nem nevezhetem meg, de akinek megvan az email-címe, meg aki ezután megírja, annak elküldöm. Magyarul is megjelent, de érdemesebb eredetiben olvasni; egyrészt, mert az ember addig is gyakorol, másrészt azért, mert a fordítás sohasem adja vissza az eredeti mondanivalót.
Ez a könyv a többi, hasonló kiadványtól eltérően valóban megtörtént akciókról számol be, szinte dokumentumregény-szerűen írja le szerzője meggazdagodásainak és tönkremenéseinek történetét. Igen, nem tévedés, így, többes számban. A konklúzió pedig valahogy így hangzik (pontosan idézni nem tudom, mert valakinek kölcsönadtam a könyvet, és persze többé nem láttam viszont): ’mi is az igazi gazdagság? Létállapot, mely teljesen független attól, éppen mennyi pénzed van a bankban. Én (mármint a szerző) idáig ötször gazdagodtam meg, és ugyanannyiszor mentem tönkre. És most gazdagodom meg hatodszor; élvezem az egészet’.

Látjátok, barátaim, ez az utolsó mondat tartalmazza sűrítve a lényeget: élvezi. A gazdagság, mint állapot, nem boldogít, mert olyankor féltenivalód van. Akkor leszel képes sok pénzre szert tenni, ha nem azokra a dolgokra vágysz, amit a pénzedért megvehetsz, hanem arra a folyamatra, arra a cselekvéssorozatra, ami a sok pénzhez vezet. Ha ezt sokat gyakorlod, nem fog többé érdekelni a pénz maga, mert az lényegtelen, mellékes körülmény; nem más, mint puszta fizetőeszköz. Ha éppen nincs, vagy csak kevés van, úgyis szerzel többet. A meggazdagodás, a több pénz megszerzése lehetetlen számodra akkor, ha azt úgynevezett „becsületes munkával”, vagy kemény küzdelem árán akarod elérni. Ez egyszerűen egy játék, aminek először a szabályait kell megtanulnod, aztán pedig sokat gyakorolnod. Eleinte veszíteni fogsz, aztán – ahogyan megszerzed a szükséges tapasztalatokat – fokozatosan kerülsz át a nyertesek oldalára. Csak arra kell vigyáznod, hogy amíg veszítesz, állni tudd a sarat.
Fiatalabb koromban sokszor elgondolkodtam rajta, vajon miért írják meg ezeket a történeteket, módszereket, miért nem őrzik inkább hétpecsétes titokként? Később rájöttem, hogy azért, mert ezt képtelenség lemásolni, utánozni. Mindenkinek magának kell a szükséges tapasztalatot megszereznie, a kezdeti kudarcokon magát túltennie, és úgymond „kigyakorolni” a saját módszerét. Amit aztán nyugodtan leírhat, kiadhat, mert úgysem fogja tudni utána csinálni senki.
Amikor elkezded a gyakorlást, a következőket tartsd szem előtt:

1. Ne a gyakorlás eredményéből akarj megélni, mert az elején még nem nagyon lesz eredménye; most még csak arra jó, hogy megtanuld, mit nem szabad, milyen hibákat kell elkerülnöd.
2. Ne erőlködj, ne küzdj; ez egy játék, csak sokkal érdekesebb, mint bármely más. Egy igazi „reality show”, valódi szereplőkkel, a tévé átverősdije nélkül. (Ezzel kapcsolatban is szívesen küldök egy anyagot az ismert email-címekre, viszonylag rövid, de nagyon tanulságos).
3. Amíg veszítesz, vigyázz arra, hogy ne nagy téten folyjék a játék; a veszteséget kalkuláld előre, az a tanulópénz. Ebben a szakaszban se kölcsönt ne kérj, se hitelt ne vegyél fel.
4. Ha véletlenül rögtön az elején nyersz, vigyázz! Ez a legveszélyesebb, mert elvakít, óvatlanná tesz. A szükséges kudarcokon mindenkinek keresztül kell mennie, különben lehet, hogy egy ideig sok pénzed lesz, de boldog sohasem leszel.

Akkor leszel boldog, amikor konkrétan tudod, mire akarod fordítani a megszerzendő/megszerzett pénzt, hogy az a környezetedben élők (ez a családnál sokkal tágabb fogalom!) javát szolgálja, és azzal foglalkozol, hogy ez megvalósuljon.

Igen, ettől az állapottól, hogy tudod, ez jó. Nem a téged körülvevő megbecsülés tesz boldoggá, mert az olyan, mint a kutya vacsorája. Ha csak egy ezres van a zsebedben, már azért is lehetnek irigyeid; ha több, biztosan lesznek. Ne törődj vele, mások milyen véleménnyel vannak rólad, csak a saját normáidnak akarj megfelelni.

Most pedig, kedves barátaim, közölnöm kell veletek egy rosszhírt, aztán meg egy jót. A rossz: ennek a blognak itt vége. Mégpedig azért, mert az általános – nyilvános – felkészülés eddig tartott. A többi lépés már csak zárt körben kommunikálható, mert a nyilvánosságra nem tartozó információkat, illetve üzleti titkokat tartalmaz, úgyhogy jogi akadályokba ütközik.
A jó: akinek ismerem az email-címét, annak továbbra is fogom küldeni a cikkeket, természetesen ingyen. Aki erre nem tart igényt, kérem, jelezze. Tehát, aki szeretné a cikkeket továbbra is elolvasni, és még nem írta meg a mailcímét, most még van kb. három napja, hogy ezt megtegye, és elküldje a legyboldog@lajt.hu –ra.

A következő cikk csütörtökön, emailben.